A Czeizel Intézet Őssejtbankja

Sajnálatos módon, hazánkban az őssejtek orvosi alkalmazásának megítélése meglehetősen ellentmondásos. Tulajdonítható ez elsősorban annak, hogy az orvosi szakma véleményformáló képviselői szkeptikusan, csakis a többszörösen bizonyított, a gyakorlatban már elterjedt eljárásokat látják alkalmasnak arra, hogy azokról a laikus közönséget tájékoztassák, és azokat a gyógyítás jövőbeni lehetőségeiként ábrázolják.

A születéskor legyűjthető, kiváló képességű őssejtek saját célú megőrzésével kapcsolatos döntés meghozatalához azonban szükség lenne az őssejtekkel kapcsolatos jövőbeni várakozások minél szélesebb körű felvázolására, már csak azért is, mert az őssejtek megőrzése nem más, mint egyfajta előkészület egy esetlegesen kialakuló betegség minél hatékonyabb kezelésére, illetve gyógyítására.

Magyarországon a köldökzsinór-őssejtek megőrzésének fontossága nem mutatkozik meg teljes keresztmetszetében a páciens számára, ugyanis hiányzik egy nagyon fontos eleme, a közösségi őssejtbank működése, amely számára a születéskor lemondhatna az édesanya gyermeke visszamaradt köldökzsinórvér-mintájáról, amennyiben nem rendelkezett annak saját célú megőrzéséről. Az őssejtmegőrzés fontosságának megítélését tovább torzítja, hogy az őssejtek felhasználását, a gyógyászatban betöltött értékes szerepét kizárólag a hagyományos, hematológiai szempontból értékelik, miközben a vérképzőszervi- illetve az immunrendszeri zavarok őssejtes kezelésén túl, mára egy teljes tudományág épült ki az őssejtek minél szélesebb körű alkalmazásának kutatására. A regeneratív medicina egyik fő alappillére az őssejt, amely különleges képességeinek hasznosíthatóságát keresik az orvoslás számos területén.

A Perinatális Őssejtek Tudományos Társasága szervezésében, 2017. májusában, New York államban került megrendezésre a Regeneratív Medicina Jövője elnevezésű kongresszus, melyen a Czeizel Intézet képviselői is részt vettek. A tudományos rendezvényen tapasztaltakat szeretnénk megosztani az alábbiakban.

A kredit pontos, továbbképzési céllal is megszervezett rendezvényen 22 ország kutató intézeteiből érkező tudósok mutatták be munkájukat, de voltak az előadók között gyakorló orvosok is, akik a részletekig tárgyalva adták elő tapasztalataikat az őssejtek alkalmazásával végzett szövetpótló- illetve szövetregeneráló kezeléseikről, és jelen voltak cégek, amelyek a regeneratív medicina számára állítják elő készítményeiket.

A kongresszuson pontosan kirajzolódott, hogy a regeneratív medicina fő csapása az olyan mesterséges szövetek illetve szövetkezdemények in-vitro előállítása, amelyek feladata, hogy károsodott területre történő beültetésükkel csillapítsák a gyulladást és mozgósítsák a szervezet őssejtjeit, amelyek differenciálódást követően beindítják a szövet újraépülését, az egészséges sejttelepek képződését.

Perinatális őssejtnek nevezzük a köldökzsinórvérből, köldökzsinórszövetből (Wharton kocsonya), a magzatvízből, magzatburokból vagy a méhlepényből kinyerhető őssejteket. Alapvető tényként kezelték a szakemberek, hogy a regeneratív medicina számára az őssejtek legoptimálisabb formái a perinatális őssejtek, mert ahogyan Dr. Murphy, az észak-karolinai Wake Forest Egyetem kutatója összefoglalta, (I) könnyen kinyerhetőek és egyébként kidobásra kerülnének, (II) rendelkeznek az embrionális és a felnőtt őssejtek képességeivel, (III) nem képeznek teratomát, vagy tumor sejteket, (IV) gyorsan, nagy mennyiségben tenyészthetőek, a felnőtt őssejtekkel szemben, (V) a születéskor könnyen eltárolhatóak jövőbeni autológ vagy allogén felhasználás céljából.

Dr. Murphy előadásának fő témája azon új fejlesztésük bemutatása volt, amely az amnion-őssejtek bizonyított jótékony hatását célozza minél jobban kihasználni a hámszövet regeneráció terén. Az amnionból gyűjtött őssejtek, hyaluron savval történő vegyítésével, ún. hydrogel előállítását tervezik, amely zselés anyag jól tárolható és könnyen alkalmazható a sebek befedésére. Eredményeik alapján a készítmény jelentősen segíti a sebgyógyulást, 15%-al gyorsítja a seb záródását.

A témák között feltűnően túlsúlyban volt a fekélyek – ezen belül is a cukorbetegek fekélyeinek gyógyításával kapcsolatos eljárások – bemutatása, illetve az ilyen irányú alkalmazásra szánt őssejtes készítmények fejlesztésének lehetősége, de ez nem meglepő, amikor a harvardi Cetrulo professzor szerint a diabetes okozta végtag komplikációkra többet költ az amerikai egészségügy, mint a prosztata-rák és a leukémia kezelésére összesen.

Érdekes volt hallgatni a csinos Dr. Debra Bourne előadását, az amerikai hadsereg megbízásából, a Pittsburghi Egyetemen folyó vizsgálatról, amely keretében a közel-keleten sérült, amputált végtagú katonáknál az amputációs sebek őssejtes kezeléssel elősegített hámosodását, illetve vaszkularizálódását vizsgálták, mellyel csökkentették a protézis viselése okozta fájdalmat. A program sikerességének mutatójaként bemutatták, hogy a kezelés eredményeként mennyivel több katona volt visszabocsájtható a harcmezőre.

Anthony Atala, a Wake Forest Egyetem Regeneratív Medicina Intézetének vezető professzora, több szövetségi kormány-szakbizottság vezetője, kiemelt, egy órás előadás keretében adott áttekintést a regeneratív medicina múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A tudományág kihívásának három fő elemét jelölte meg: a sejtek tenyésztését, a pótolandó szövetterület vaszkularizálását és a mesterséges váz előállítását, amin az új szövet növekedhet. A tudományos fantasztikum világában érezte magát a közönség, hallgatva az eredményeket és látva a filmen bemutatott eljárásokat komplex szervek – mint a máj, vese, szív – in-vitro építéséről, állatkísérletekben előállított, funkcionáló vagináról és péniszről; de mindez az utópisztikus világ valóságossá vált, egy páciens videó bejelentkezésével, akinek egy baleset következtében roncsolódott húgyhólyagját állították helyre.

Joanne Kurtzberg, a Duke Egyetem professzorának szereplése egyáltalán nem volt meglepő ezen a konferencián. A hematológus professzor asszony neve régóta kötődik a köldökzsinórvér-őssejtek gyógyászati alkalmazásához, főként különböző idegrendszeri károsodások, rendellenességek kezelése terén. Beszámolt a kutatási eredményeiről, azoknál az újszülötteknél, akik esetében születésük során oxigén-hiány miatt agykárosodás következett be, és autológ köldökzsinórvér-őssejt transzplantációt végzett állapotuk javítására. Hasonló őssejt-transzplantációt végzett 63 cerebrális parézissel sújtott, 1-6 éves gyermeknél, saját köldökzsinórvér-mintájukból. Mindkét prospektív, randomizált vizsgálat meggyőző eredményeket adott, de Kurtzberg professzor a végkonklúziókat az 1 és 2 éves nyomonkövetés után akarja közölni. Nagy figyelmet vonz új kutatási programja, az autista gyermekek őssejtekkel történő kezelése. A programnak nagy a jelentősége, mert ha igazolódik a hipotézis, mely szerint a központi idegrendszerben az őssejtek gyulladáscsökkentő és sejtkapcsolatok kiépülését elősegítő hatásukkal csillapítható a microgliák aktiválódása, áttörés érhető el egy olyan betegség gyógyításában, ami a statisztikák szerint minden 60. gyermeket érint a fejlett országokban.

A konferencia utolsó napján, Charles Cox, a Texas Egyetem vezető gyermek-sebésze azt a kutatómunkáját mutatta be, amely a veleszületett ínyhasadék őssejtes kezelését célozza. Patkányokon mesterségesen előállított ínyhasadék kezelésére, Wharton kocsonya-őssejteket ültetett be, amely elősegíti a csontképződést. A bemutatott, képekkel illusztrált eredmények meggyőzőek a szájpad-, ajak- és ínyhasadék rendellenességek ilyen formájú hatékony kezelésére. Ezek a fejlődési rendellenességek jó hatékonysággal kimutathatóak ultrahanggal a terhesség alatt, így könnyen tervezhető az előkészület a megszületett gyermek őssejtes kezelésére, a köldökzsinór-szövet születéskor történő legyűjtésével.

A rendezvény záró előadásaként, Dr. Francis Verter, a gyermeke kapcsán, a köldökzsinór-őssejtekkel végzett terápiák elősegítésében személyesen érintett orvos, a „Parents’ Guide to Cord Blood” civilszervezet alapítója és vezetője, azokat az adatokat mutatta be, amivel érzékeltethető volt a perinatális őssejtek egyre növekedő dominanciája a regeneratív medicina terén.

Összességében a konferencia üzenete, hogy mára az őssejtek alkalmazhatósága az orvoslás minden terén nagy lehetőségeket ígér és a jövő gyógyászatának megkérdőjelezhetetlen főszereplője. A születéskor gyűjthető őssejtek tárolása pedig egy lépéssel közelebb juttat minket ahhoz, hogy bármilyen formában felmerülő alkalmazhatóságuk könnyen elérhető legyen számunkra.

Budapest, 2017 május 30.

Merhala Zoltán
intézetvezető
Czeizel Intézet

3D-printerrel nyomtatott szervek, a sebre kenhető és ott bőrré változó bioanyag, csontok növesztése – sci-finek tűnik, de nem az, ilyesmiket csinálnak a laborjaikban a regeneratív medicina úttörő kutatói. Elmentünk egy konferenciára, ahol azt mutatták be, hol tartanak most az ilyen irányú kutatások. A hadsereg találkozik a plasztikai sebészettel, és közben mindenki arra panaszkodik, hogy az eljárások aranyat érő alapanyagának nagy részét egy csomó helyen egyszerűen kidobják.

Ha azt mondom, őssejt, ön jó eséllyel három irányba asszociálhat a kifejezésről:

1. Egerek hátából kinövő emberi fülek, klónozás, sátánság (ha ebbe a csoportba tartozik, inkább ne is olvasson tovább).
2. Az az izé, amit terhes nőknek szoktak ajánlani rettentő sok pénzért, hogy begyűjtik és tárolják a szülés után, mondván, előbb-utóbb jó lehet még valamire.
3. Az az izé, amiről évek óta mondják a kutatók, hogy hamarosan mindenfélét meg lehet majd gyógyítani vele, de a gyakorlatban azóta se látszik ebből semmi.

Amikor a New Jersey-i Future of Regenerative Medicine kongresszus egyik előadója addig ért az előadásában, hogy tíz éve kísérletezik az őssejtterápiával autista gyerekek kezelésében, és most léphet lassan a következő fázisba a kutatás, nagyjából megértettem, miért megy olyan lassan az ígéretből gyakorlattá válás. Amikor azt is hozzátette, hogy most az autisták 70 százalékánál érnek el a terápiával jelentős javulást, és elkezdte sorolni, milyen, eddig gyógyíthatatlannak tartott betegségeknél értek el áttörést a korai kísérletekben (az Alzheimertől a stroke-ig), azt is, hogy itt óriási dolgok vannak alakulóban. Csak győzzük kivárni. Meg kifizetni. Egy másik előadó ugyanis azt ejtette el, hogy a sebgyógyulást gyorsító terápiájuk kísérletei 150 millió dollárt emésztettek fel – és a közönség szakmabeli része egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha meglepődött volna.

A regeneratív medicina az orvostudomány aránylag új ága, a szervezet természetes regenerálódásának felturbózásával, irányításával foglalkozik. Ebben a műfajban az élővilág elképesztő dolgokra képes; klasszikus példa a gyík, ami újranöveszti a letört farkát. Az ember ennél pár fokkal bonyolultabb jószág, nekünk ugyanez a mutatvány most ott tart, hogy egy amputált végtagnál a csonkra tudunk növeszteni egy kis bónusz izomszövetet, ami kényelmesebbé teszi a protézis viselését. Ezt a Harvard egyik kutatója mutatta be, akinek a rekonstrukciós plasztikai sebészet a specialitása, a projektet egyébként az amerikai hadsereg támogatta. A trükk a dologban a regeneratív medicina jolly jokere, az őssejt. Mármint szó szerint: az őssejt ugye az a speciális sejtünk, ami bármilyen más sejtté át tud alakulni. A dolog egyszerűnek tűnik: csak be kell injekciózni a célterületre, és osztódásra bírni, illetve valahogy megsúgni neki, hogy éppen milyen sejtekké is kéne alakulnia, és hogyan. Na, ennek a megsúgásnak a részleteit kutató specialisták randevúztak a New Jersey-i konferencián.

Elméletben tehát az őssejt szinte mindenre jó, hiszen bármilyen szövetet és testrészt lehet építeni belőle. A gyakorlatban egyelőre a csontvelő-átültetés számít mindennapos beavatkozásnak, de egy sor másik megoldás van a klinikai próbák végső fázisában. A legnagyobb erőkkel kutatott terület a sebgyógyítás felgyorsítása (ez lehet, hogy nem független attól, hogy az ilyesmire szívesen áldoz a végtelen pénztárcájú amerikai hadsereg), illetve az úgynevezett diabéteszes láb kezelése. Ez a cukorbetegséggel együtt járó tünet az érrendszer rendellenessége, ami csúnya, fekélyes, gyulladt sebekkel jár a lábon. Ezeket egyrészt a kutatók az ilyen konferenciákon hosszasan szeretik mutogatni kisebb mozivászon méretű kivetítőkön, másrészt ijesztően sok esetben vezetnek egyenes úton az amputációhoz. A cukorbetegség a nyugati országokban a lakosság 8-9 százalékát érinti, és ez a járványszerű elhízás miatt csak egyre több lesz. Ez potenciálisan sok millió diabéteszes lábat és nehezen gyógyuló, fájdalmas sebet jelent, amiket az őssejtterápia a kísérletekben gyönyörűen eltüntet.

Több előadás foglalkozott az égési sérülések kezelésével is. A bőr nyomtatása már elég jól megy (elvégre a bőr nem egy különösebben bonyolult szerkezetű valami), a kihívás inkább az, hogy szépen belenőjenek az idegek és a vérerek is. Egérkísérletekben már tökéletesen működik a dolog, ha embernél is fog, az világszerte évi bő tízmillió súlyos égési sérültnek gyorsíthatja fel drámaian a gyógyulását. Márpedig az ilyen eseteknél a gyors gyógyulás különösen fontos, hiszen így marad kevesebb esélye a fertőzéseknek és a kiszáradásnak. Ezen a területen egészen vadul hangzó kísérletek is mennek, mint például a xenoterápia, ami sertésekben növesztett izom- és bőrszövetet ültet át az emberbe, vagy a sérült felületre felkenhető bioanyag, ami megszáradva bőrszövetté alakul át.

Ami leginkább sci-finek tűnik laikus szemmel, az a szervek 3D-nyomtatása. Az egyik előadásban bemutatkozott egy srác, akinek egy ritka rendellenesség miatt nem működött a húgyhólyagja. A saját, biopsziával kivett sejtjeit szaporították, és építettek belőlük új hólyagot, amit aztán visszaültettek a testébe, és azóta is tökéletesen üzemel. Ez a technológia beláthatatlan lehetőségeket rejt, gondoljunk csak a világszerte vese-, máj-, vagy szívdonorra váró milliókra. A dolog egyelőre csak aránylag egyszerű felépítésű szervekkel megy, mint a húgyhólyag vagy a légcső. A legbonyolultabb szerv, amivel sikeresen megcsinálták, a pénisz volt. Igaz, eddig csak állatkísérletben: a tökéletesen funkcionáló, saját sejtekből újraépített szerv büszke tulajdonosa egy nyúl.

Őssejthez a felnőtt szervezetből főleg a csontvelőből lehet hozzájutni. Ez sokáig úgy ment, hogy beszúrtak egy nagy injekciós tűt, és kiszipkáztak egy kicsit a csontvelőből, de ma már működik az az eljárás is, amiben egy gyógyszerrel az őssejttermelés felpörgetésére veszik rá a csontvelőt, az őssejteket meg egyszerűen kihalásszák a vérből. De a legjobb őssejtforrás ezzel együtt is a köldökzsinór, a magzatburok, magzatvíz, a méhlepény – ami teljesen logikus is, hiszen a magzatfejlődés egy merő, 9 hónapos őssejtfesztivál, és a születés melléktermékeiben is marad egy csomó felhasználatlan belőle.

És itt jön a probléma. Ma ugyanis nagyon sok helyen – így Magyarországon is – az megy, hogy vagy kifizetnek a szülők egy csomó pénzt az őssejtek legyűjtéséért és tárolásáért, vagy az egész cuccot, úgy, ahogy van, kidobják. Egyre több helyen alakulnak viszont közösségi őssejtbankok, ahová az anya felajánlhatja a köldökzsinórvért, mintha csak szervdonor lenne. Ilyenkor az megmenekül a kukától, és később felhasználják akár kutatásban, akár őssejtkezelésben, ha szükség van rá. Ilyen bank létrehozására Magyarországon is voltak kezdeményezések (az EU is erősen támogatná), de a politikai akarat hiányában és a szakmai széthúzás folytán eddig mind egy szálig elhaltak.

Az utóbbi években teljesen átértelmezték az őssejtek szerepét a szervezet regenerációs folyamataiban, ami egy sor új terápia előtt nyitotta meg az utat. Magyarországon jelenleg csak magáncélra lehet őssejteket tárolni, a társadalombiztosító pedig óriási pénzekért vásárol belőlük külföldi bankokból, ha szükségesek egy beteg gyógyításához. Bár a tudás már megvan, az állami őssejtbank kiépítése még távoli víziónak tűnik.

Magyarországon 2002-től őrizhetik meg a várandós kismamák a gyermekük őssejtjeit. A folyamatban úttörő szerepet vállalt a nemzetközileg is elismert orvos, Czeizel Endre, bár az ezredforduló elején még maga a genetikus is - a szakma számos képviselője mellett - kissé szkeptikusan állt a felhasználásukhoz. A köldökzsinór-vérből kinyerhető sejtek alkalmazásával akkor még csak behatárolható betegségcsoportokban kísérleteztek, a bankok pedig maximum húsz évre vállalták a megőrzést, így a felnőttkorban kialakuló betegségek esetében már nem lehetett volna hasznosítani ezeket.

Másfél évtizeddel ezelőtt az őssejt fogalma bombaként robbant be a köztudatba: a média akkor erősen eltorzított képet alkotott róla, szinte általános, minden betegséget gyógyító csodaszerként állította be. Az azóta eltelt években az őssejtterápia lehetőségei csendben, de folyamatosan fejlődnek. A New Yorkban rendezett, a regeneratív medicina jelenét és jövőjét taglaló nemzetközi konferencián - melyen a Czeizel Intézet segítségével a HáziPatika.com is részt vehetett - kiderült: az őssejtekkel már számos területen zajlanak komoly kutatások a hematológiától a neurológián át egészen az ortopédiáig. Már nem csupán néhány ritka betegség kezelésére alkalmazhatóak: az őssejteknek a közeljövőben fontos szerepe lehet például a cukorbetegséggel járó társbetegségek kezelésében, a stroke utáni regenerációs folyamatok javításában, de az autizmusban is keresik a felhasználási módokat. 

A tudományos eredmények alapján a nem túl távoli jövőben már gyakoribb betegségek esetén is alkalmazhatják ezeket a legyűjtött őssejteket: súlyos fekélyek, sebek és égési sérülések, illetve különböző ortopédiai problémák is kezelhetőek lesznek. Kísérletek zajlanak bizonyos szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására, illetve az agyvérzéses betegek kezelésében is szerepet játszhatnak ezek a sejtek. A New Yorkban rendezett konferencián felszólaló egyik professzor Texasban egy olyan programot indított, amely az ajak- ,illetve szájpadhasadékkal született gyermekek esetén alkalmazná a köldökzsinórból gyűjthető őssejteket. Sokat változott ezeknek a sejteknek a megítélése az utóbbi évtizedekben. Néhány orvosgenerációval korábban még úgy tanították, hogy az őssejtek az embrió 15. napján specializálódnak egy adott feladatra, és onnantól tulajdonképpen megszűnnek létezni. Kiderült azonban, hogy egy részük megmarad, és kinyerhető például a csontvelőből, a zsírszövetből, illetve eltérő arányban szinte minden szervünkben és szövetünkben megtalálható. Nagy arányban nyerhető ki a köldökzsinórvérből, illetve szövetből - utóbbiak pedig különösen jól hasznosíthatóak számos betegség esetén.

Az őssejteket korábban főként a hematológiában alkalmazták vérképző szervi és autoimmun betegségek kezelésére. Ilyenkor általában a szervezetet látják el kívülről bevitt őssejtmennyiséggel, hogy így regenerálják - a közelmúltban azonban teljesen új módon közelítették meg az őssejtek szerepét. "Az utóbbi években tisztult csak le az őssejtek feladatának mechanizmusa. Eddig azt gondoltuk, hogy az őssejt megérti, hogy milyen funkciót várunk tőle a páciens szervezetében, és arra specializálódva pótolja az elpusztult vagy káros sejteket, ezzel pedig a beteg meggyógyul. Most már azonban tudjuk, hogy a beültetett őssejteknek inkább irányító szerepük van, jelzést adnak a szervezetnek, hogy mozgósítsa a bennünk lévő sejteket a regenerációra" - mondta el a HáziPatika.com kérdésére Merhala Zoltán, a Czeizel Intézet vezetője. Mint mondta, a felismeréssel új irányt vettek az őssejtterápiák kifejlődését célzó kísérletek, további évek kellenek ugyanakkor, hogy ezek eredményei bekerüljenek a gyakorlatba, és az orvosok a mindennapok során is alkalmazzák.

Magyarországon jelenleg csupán saját célú őssejtmegőrzésre van lehetőség, számos nyugati országban működnek ugyanakkor közösségi őssejtbankok is, ahol bárki számára elérhető mintákat tárolnak. A közösségi bankok célja, hogy minél több őssejtmintát gyűjtsenek össze, genetikai szempontból meghatározzák ezek jellegzetességeit, és elérhetővé tegyék a világ összes gyógyászati célból munkát végző szakembere számára. Mivel hazánkban nincs ilyen bank, szükség esetén az egészségbiztosító külföldi intézményekből rendeli meg az őssejteket több százezer forintért.

Az elmúlt 15 évben nagyjából minden tizedik megszületett magyar gyermek őssejtjeit tárolták, ami az intézet igazgatója szerint a nyugati országok eredményeivel összehasonlítva kitűnő arány. A szakemberek nagy része egységes álláspontot képvisel a közösségi őssejtbank kialakításának fontosságáról, amely nemcsak a legyűjtött vért, hanem a szövetet is elraktározhatná. A profitorientáltan működő őssejtbankok a tapasztalati és technológiai hátteret már biztosítani tudják, illetve a minták begyűjtésében is segítséget nyújthatnak a nagyobb "állami" banknak - hangsúlyozta Merhala Zoltán. Egy nagyjából tízezres őssejt-mintaszám genetikai szempontból is megfelelő lefedettséget biztosítana a magyar lakosság számára ahhoz, hogy a felmerülő igényeket saját forrásból fedezhessük. Egy ilyen bank fenntartása hosszú távon gazdaságilag is jövedelmezőbb lenne a jelenlegi modellnél, amelyben az őssejteket külföldi bankokból vásároljuk meg.