Az utóbbi időszak nagyon termékeny volt a gerincszalag sérüléssel kapcsolatos őssejt-kutatások területén. Az Asterias Biotherapeutics biotechnológiai vállalat nemrég jelentette be, hogy az általuk folytatott klinikai tanulmány első, teljes gerincvelő sérüléstől szenvedő résztvevője átesett az embrionális őssejt-alapú kezelésen. A „teljes” olyan sérülést jelent, amelynél a sérülés helyétől lefelé elvész minden érzékelés és képesség a mozgásra.
Egy másik, a Nature Scientific Reports lapban frissen közétett tanulmányban a svéd Uppsalai Egyetem kutatói számolnak be jelentős eredményekről egy hasonló sérülésnél, amely esetében a gerincvelőből ki és belépő idegpályák szakadnak meg. Ilyen sérülések gyakran következnek be közlekedési, különösen motoros baleseteknél, és bénuláshoz, az érzékelés elvesztéséhez valamint krónikus fájdalomhoz vezetnek az érintett végtagokban. Habár a végtagokból érkező elszakadt idegpályák képesek újból növekedésnek indulni a gerincvelő felé, azonban a sérülés helye körül keletkező gyulladás áthatolhatatlan akadályként zárja el előlük a gerincvelőt, meggátolva a normális érzékelés helyreállását.
A gerinc körüli akadály leküzdésének lehetőségét vizsgálva a kutatók emberi embrionális őssejt-eredetű idegeket ültettek, olyan egerekbe, amelyeknél az embereknél előfordulóhoz hasonló sérülést idéztek elő korábban. A beültetés után öt hónappal megfigyelhető volt, hogy az idegrostok belenőttek a gerincvelőbe. A gerincvelővel újbóli összeköttetést kialakító idegrostok azonban az egér sejtjeiből származtak, nem pedig a beültetett emberi őssejt-eredetű idegekből. Úgy tűnik, a humán idegek egyfajta fizikai hidat hoznak létre, lehetővé téve a növekedést az egér saját idegpályái számára. Az emberi neuronok azáltal is segítik az idegpálya helyreállítását, hogy olyan fehérjéket bocsátanak ki környezetükbe, amelyek a sérülés által hagyott seb méretét csökkentik, és elősegítik az idegrostok növekedését. Az idegrostok újrakapcsolódása izgalmas eredmény, de vajon idézett-e elő ez bármilyen változást az állatok állapotában? A válasz igen. Sztenderd viselkedési tesztek azt mutatták, hogy a transzplantált idegekkel kezelt sérült egerek érzékenyebbek voltak az érintési ingerekre, és erőteljesebben tudtak fogni, mint a kezelésben nem részesülő társaik.
Tekintve, hogy az őssejtek korlátlan növekedésre képesek, bármilyen, a fenti eredményekre alapozott jövőbeli terápiánál meg kell bizonyosodni, hogy a beültetés nem jár-e a sejtek túlburjánzásával. Biztató jel, hogy a kísérleti állatoknál nem tapasztalták daganatok kifejlődését vagy az emberi idegek túlzott növekedését.